2. A titok

  Mindent titokban tartottam.Ezek az én dolgaim.Magam elképzelt világban élhettem.Mert én így akartam.Ami körülöttem létezett,nem igazán tetszett.Csak az kellett nekem,ami csak nálam volt létezhető.Erős vágyam törtetett a beton darab felé.Az óvodában,s aztán már az iskolában a padban ülve sem a lecke vonzott.De a lecke kellett.Írni,olvasni és számolni megtanulni.Az alapok elsajátítása,a meglévő tudás fejlesztése szükségesnek bizonyult.Ezért a valóságot és az én valóságom összevontam.Haza érve a dalt dúdoltam,amit a rádió már egy hete slágerként sugároz.Számoltam a perceket.Mindég ugyan oda lyukadtam ki.Kellett a játék.Egy...kettő...három..."A színpadon a híres együttes!"

1. A kezdetek zenéje

 

  Az életem talán úgy gondolom legnehezebb szakaszába érek mostanság.Valamikor régebben is voltak nehéz napjaim,mint ahogy azt is tudom,másnak is vannak nehezebb időszakai.A zene képezte a lelkem üdvét minden tekintetben.Egy szép dallam,melódia eldúdolása gyakran újjáélesztett és örömet leltem bennük.Sokszor elpróbáltam gyermekkoromban,hogy egy pop-rock sztár vagyok.Ahol éltünk a szülői ház hátsó udvarában,volt egy hatalmas sík beton darab lefektetve a földre,a jelzem nem kicsi udvarban.Az volt az én színpadom.Fogtam egy darab mikrofonnak elképzelt fadarabot és indult a show.Teljesen bele tudtam magam élni a szereplésbe.Ismert dallamokat énekeltem el,amiket a televízióban és rádióban hallottam.Ezek fülbemászó dallamok voltak.És híresek is.A magam szórakoztatására még azt is kitaláltam,hogy teljesen én vagyok a világ leghíresebb és legtehetségesebb énekese,zenésze.És én is voltam.Ha játékból is,de jól éreztem magam.S visszagondolok ezekre a kiskoromból megmaradt emlékekre,jó érzés fog el.Mert ma,amikor életem legnehezebb időszakát élem,bizony elkelne egy ilyen önfeledt kis játék vagy képzelgés.