Libu - Az Élet Zenéje

Üdvözöllek az EASY HITS 4 YOU oldalán! 2012.május.09.
Ha Szeretnél Pénzt Keresni Otthonról, Akkor Itt A Lehetőség, Amelyet Nem Hagyhatsz KI !!!Pénzkeresés Online Könnyedén-Egy életre Szól ! Klikkelj a szövegre és regisztrálj!!! 

Libu - Az Élet Zenéje ( dal és videó készül )

                                                           

8. Az Isten énekelt nekem

  Egy jó kis dal szól. A folyosó hosszú, ahol most megyünk. Édesanyám fogta a kezemet. " Michael Jackson " - mondtam neki. Ő énekelt. Halk zeneszó a rádióból hallatszik. Fülbemászó dallam. És táncra hívna, ha bírna. De megyünk a furcsa szagú folyosón végig. Egy ajtó előtt megálltunk. Több ember is állt ott a folyosón. Várták a sort. Ők is azon az ajtón akartak bemenni, ahova mi, anyám meg én bementünk. Jobb kedvem lett, de csak a jó kis muzsika végett. Amikor megláttam a doktornőt, a dal el is csendesült abban a pillanatban. Az ajtó becsukódott. Maradtam volna kinn a folyosón. Végig hallgattam volna a pop királyát. Inkább maradtam volna otthon. Csak ide ne kellett volna jönni. - Én megmondtam - szólt anyu. - Beteg a kisfiam - mondta a doktornéninek. Felírt valamilyen antibiotikumot, vagy mi a frászt, és elindultunk haza felé. Az ajtón kijövet kedves emberek köszöntek - Szervusz kisgyerek, gyógyulj meg. Hát volt is miért meggyógyulni. Mindenem fájt. Elmondani sem tudtam. A torkom mintha be lett volna gipszelve. Levegő is alig akadt. Pedig anyám azt is kifizette. Igen! A levegőadót. Nálunk akkor így hívták, amit ma nem is tudom hogy neveznek. Lehet most is ilyen hasonló neve van. Otthon az ágyban megint csak feküdtem, s csak feküdtem ... fekszem most is, mint egy vasmacska, és egy kellemes halk zene szól a rádión. Már nem fáj semmim sem. Michael Jackson, az Isten.

7. Betegség

  A szél felém fújta a falevelet. Levél, amit nem tudok elfelejteni. Legszívesebben dalt írnák. A csajnak? Nem hiszem. Inkább magam sajnálatára, vagy csak egyszerűen megnyugvásul. Igen! Ez az, megnyugodni vágyom. Kedvenc lemezem felteszem a lemezjátszóra és meghallgatom a sokat dúdolt nótát. A dal felcsendült, az ágyra ugrottam. Most az volt a színpad. Rugós. Lég gitározni kezdtem. Agybeteg lehettem. Nem tudom, de a lényeg, hogy élveztem bolondulásig. A fejem ráztam. Hajam csak úgy repült körbe - körbe.
  Itt a vége a zenének, és az egyszemélyes bulinak is. A szomszéd átzörgött. A lemezjátszót lehalkítottam. Feküdtem, feküdtem és feküdtem ... A betondarab járt az eszemben. Az időutazás megtörtént. Már nem ott laktunk, ahol a nagy udvar és a színpadom volt lefektetve. De akkor is én ott álltam rajta, egy lépés, két lépés. Majd énekeltem a mikrofonba. Sok kéz a levegőben. Mindegyikkel kezet fogtam. Örömet leltem magamnak, az önimádatomnak. Nekem mindig nagy rajongótáborom volt, és az együttesem tagjait is szerettem. Imádtam, ha őket is szerették. Bolond vagyok. Már lassan csak én maradok, egyedül. Miért? Mert. Van egy titkom, amit, ha egyszer elmondok, az is meglehet meggyógyulok bezártságomból. De még mindég gyermek vagyok. Mit csináljak? Nem mehetek mindég oda. Nekem egy igazi kell. Színpad, csaj, meg minden, ami kell az igazi élethez. Talán meggyógyulok. De az is lehet nem is vagyok se beteg, se bolond. Csak még gyerek. Ez a fontos. S a színpad megmarad nekem még ha az álmomban is. A tömbházban bezárva a négy fal között gondolataimat papírra vetettem. Rajzoltam, amire vágytam. Becsuktam szemem és álmodtam. Ha rossz kedvem volt ez jó orvosság a magányra. Az álom papírra vetése a legjobb. Mind írásban, mind rajzolásban. Csak, ha nincs jó hangulatom, akkor megy legjobban. Holnap elmegyek egy dokihoz.